Nem vagyok orvos, vagyis a következő írás bizonyos szempontból “laikus”. A laikust azonban idézőjelbe kell tennem, hiszen a saját testemet minden bizonnyal élesebben érzékelem, mint egy orvos azt valaha teheti. Igazából úgy is fogalmazhatok, hogy a magam esetében nálamnál jobb diagnosztát találni sem lehet. Én érzem a problémás területeket, ahogy én érzem legjobban azt is, ha a fennálló problémámban bármilyen irányú elmozdulás is bekövetkezik.

Az előzmény

Néhány éve kisebb-nagyobb rendszerességgel, de fájnak a térdeim. Van, hogy rövidebb ideig nem érzek panaszt, de újra és újra visszatér a fájdalom, és hát a lépcsőfokok kettesével szedése már régóta tényleg nem opció. Aztán úgy egy éve, a jobb vállam is elkezdett fájni, és alaposan kattogni.
Egy ideig próbálkoztam méreg drága étrend kiegészítőkkel és gyógyszerekkel, de végül, nem segítettek annyit, amennyit vártam, ellenben jelentős mennyiségű pénztől szabadítanak meg.

A módszer

Aztán amikor hazamentem meglátogatni nagymamámat, meglepő dolog történt. Épp nagyon sajgott mindenem és elpanaszoltam neki a bajom. Erre ő, először leteremtett, mondván: „Jaj, te gyerek… Miért nem szóltál előbb!” – majd kotorászni kezdett az egyik fiókjában és előhúzott egy kopott kockás füzetet.

Egy darabig figyelmesen lapozgatta, majd diadalittas arccal elém tette a füzetet, ami a következő receptnél volt nyitva:

„Végy fél kiló marha velőscsontot, és fél kiló sertés velőscsontot. Aztán tedd föl csontlevesnek. Dene csak 2-3 órát főzd, hanem gyöngyöző vízben rotyogtasd 12 órán keresztül.”

„Tudod fiam, ha lassú tűzön, sokáig főzöd, akkor nem is leves lesz az, hanem főzet, tele olyan anyagokkal, amikből csontjaid is felépülnek. Hidd el… nagyanyád tudja, hogy megy az ilyesmi…

3 napig csontlevest ettem minden főétkezésre. Sokat vártam tőle, de az eredmény még így is meglepett. Mire elfogyott a leves, egyszerűen megszűnt a vállam kattogása. Igen, megszűnt. Nem halkabb lett, nem kisebbeket kattog, hanem csendben, fájdalommentesen teszi a dolgát. És a lépcsőzéskor sem érzek semmit. Lépcsőzök, mintha 10 évet visszaforgattam volna az időt.

A recept
Én így csináltam, de az alapok (velős csont és hosszú főzés) kivételével a zöldség és fűszer rész bármilyen más variáció is lehet.

60 dkg marhalábszárcsont

60 dkg sertés karajcsont

30 dkg krumpli

20 dkg sárgarépa

15 dkg fehérrépa

3 kisebb hagyma

6 gerezd fokhagyma

fűszerek, só

A csontot 12 órán keresztül főztem gyöngyöző, alig forrásban lévő vízben. Majd kivettem a csontokat, és a leves alapban egy óra alatt lassú tűzön megfőztem a zöldségeket.
Nem nagy ügy, bár nem is egy 10 perc alatt összedobható rántotta. Van egy tippem, miért nem hallom minden orvostól, hogy ezt próbáljam ki. Mégpedig az, hogy az összes alapanyag, és a főzéshez elhasznált áram ára együtt nem volt 2 ezer forint.

Hiába, ha az embert cserben hagyja a modern orvostudomány, érdemes visszafordulni a nagymama „kockás füzetéhez”, vagy csak megkérdezni a nagyszülőket, ők mit javasolnak. Ha nekik bevált, neked miért ne működne…