| I. | II. | III. | IV. | V. | VI.| VII.| VIII.| IX. | X. |
Gombák
Ízletes vargánya a magyar kultúrában
Egy lengyel népmese szerint a vargánya a gombák királya. Főleg a szláv népek a vargányát, főleg az ízletes vargányát tartják „A gombának”. Még a vargánya elnevezés is a horvátoktól eredeztethető. A magyar nyelvterületen – Kétvölgyön élő vendek a gomba szavukkal csakis a vargányára utalnak, a többi gomba csak hozzá hasonló.
Mi, magyarok sokra tartjuk a vargányát, de van olyan népcsoportunk, amely óvakodik tőle, de legalábbis csak nemrég fogadta el, és eleinte bolondgombának tartotta (például a székelység egy része).
Újabban Székelyföldön is előkelő étel a vargánya. A kitüntetettség jele az, amikor valamelyik gombafaj gyűjtését, szedését külön szóval említik meg. Így beszélnek Sepsiszéken például suskázásról (Ptychoverpa spp., Morchella spp.), rókászásról (Cantharellus cibarius), tavaszi és őszi csikkajozásról (Calocybe gambosa, Lepista panaeola), csiperkészésről (Agaricus spp.), ritkán medvészésről (Boletus edulis, Boletus reticulatus) is, ez utóbbi jelöli az ízletes és a nyári vargánya szedését az egyes területeken.
Muravidéken a jó gombászót gyakran jó vargányászónak is nevezik, mert ott a gomba mindenekelőtt a vargányát jelenti, ez számít a legmegbecsültebbnek, habár nem tekinthető ritkának vagy nehezen fellelhetőnek.
Ismertetőjegyek
Majdnem az összes vargánya és tinóru ehető, de a legismertebb és a legkedveltebb az ízletes vargánya.
Kalapja 8-20 cm átmérőjű, fiatalon még világosabb, fehéres csaknem gömb alakú. Bőre, érettségi állapotától függően a világosbarna árnyalataiban tetszeleg, kifejlett állapotban pedig olykor foltosan sötétbarna színű, ami miatt nehezen vehető észre az aljnövényzetben. Növekedése közben a gomba kalapjának formája kilapul, és inkább lapos kerek párnához hasonlít. A kifejlett gomba kalapjának bőre sima, nyirkos időben csúszós, ragadós.
A gomba húsa fehér, a bőr alatt közvetlenül rózsás vörösesbarna, színét nem változtatja. Idővel a gomba húsa szivacsossá válik.
A kalap alsó felén a termőfelszín sárgászöldes színű és nem lemezes, mint a kalapos gombák többsége, hanem csöves szerkezetű, ezért a kalap alulról nézve lukacsos. Tönkje alulról indulva bunkószerű, följebb elvékonyodó alakú, szürkés halványbarna színű. Akár 20 cm magasra és 6 cm szélesre is nőhet. A tönk alul inkább fehér, erezetes. A finom erezettség az idősebb gombákon eltűnik.
Az északi mérsékeltöv kedvelt gombája. A savanyú talajokat igazán kedveli, ezért tűlevelű erdőkben és lombos erdők aljnövényzetében találhatunk rá. Elszórtan vagy igen laza csoportokban nő. Júniustól októberig lehet rálelni. Szedéskor vagy vásárláskor könnyen összetéveszthető különféle tinóru gombákkal vagy más vargányákkal.
Fogyasztása
Kifejezetten ízletes, de gyorsan férgesedő gomba, ezért tönkjét és kalapját megtörve nem árt ellenőrizni, hogy friss és érintetlen-e.
Kitűnő aromája miatt igen kedvelt gomba. Bárhogy el lehet készíteni, dinsztelve, párolva, sütve, ecetes, sós lében vagy olajban elrakva.
Az ínyenc konyha egyszerűen nem létezhet vargánya nélkül.
Vadas ételek, tészták, szószok vagy leves egyformán finom vargányából, de egyszerűen kirántva is ízletes.
Ugyanakkor kevesen gondolják, hogy a fiatal vargánya nyersen is fogyasztható, így vitamintartalmát is jól hasznosíthatjuk. Salátába kevés olajjal, balzsamecettel fűszerezve kerülhet.
Érdekesség
Könnyen összetéveszthető más fajú gombákkal, például a nem ehető, de nem is mérgező, fiatal eperízű tinóruval (Tylopilus felleus), amely nyomásra enyhe barna elszíneződést mutat, így könnyen megkülönböztethető. Tönkjének erezettsége is más, barnás.
A tapasztalt gombászok kóstolással azonosítják be a gombát. Ezt a próbát amatőr gombászok sohase alkalmazzák!
A vargánya ugyanis a tapasztalatlan szem számára a mérgező farkastinóruhoz és a gyökeres tinóruhoz hasonlíthat. Rokonai közül főként az ehető nyári vargányára (Boletus aestivalis v. reticulatus) és a bronzos vargányára emlékeztet, bár ez utóbbi inkább lomberdőkben honos.
A gombászok és botanikusok még ma is vitatkoznak, hogy a vargányák számos változata közül melyeket érdemes külön fajnak tekinteni. Minden vargányára jellemző, hogy tűlevelű fákkal élnek szimbiózisban és gombafonalaival gyökérzetükhöz kapcsolódnak.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés