Jelletlen lapokkal
jtszottam vgig
minden jtszmt,
- nem csaltam -
sokszor vesztettem,
nem loptam meg
soha, senki lmt.
res zsebbel kszltam
sokszor az jben,
- lassan mentem -
nem nztem htra,
nem volt mrt flnem.
ha nha nyertem,
- forgand a szerencse -
volt sok bart a jban,
kincseim mindig
szmolatlan szrtam.
a nagy csatknak
- ilyen a sorsom -
mig nincs vge!
hazrdjtk az letem
s egyre tbb a vesztesge.
lptem lassbb taln,
ms nem vltozott, -
hitem a jtkban rk:
vllalnom kell a kockzatot!
Tvol a vrostl elhagyott tanya ll,
ember nem jr erre, ide csak madr szll.
Dudvs, srn bentt a rgi gyalogt,
pajkos szl ringatja a rozoga kaput.
Itt roskadt magba a ndfedeles hz,
rkdik felette egy hsges akc.
Roggyant, grbe falak, estl lemllva,
ablakai vakon pislognak a tjra.
Gmeskt karjval az gre integet,
rg nem hzott fel, friss hst vizet.
A szthasadt vly szomjazva kiszradt,
repedseiben zld f vetett gyat.
A hzat nem vdi foghjas kerts,
mindent a csend ural, a fj feleds.
Valaha virgzott, nem volt halott mindig,
szp, piros musktli nzte ablakait.
Gondosan nyrt fvn apr, boldog gyermek
csilingel hangja verte fel a csendet.
A nagyszlk vgleg elkszntek egy nap,
musktlitl dszlik, fenn kt gi ablak.
A gyermek is felntt, messze vitte vgya,
s knnyes szemmel gondol a kicsiny tanyra.
H, de szp ez a gyjtemny. Most nem olvastam e nztem meg mindet, de aprnknt megteszem, mert amit lttam, az nagyon tetszett.
Klnben az anym nekelte, tle hallottam a Cstri hegyek alatt cm dalt. Ksznm, hogy felidzted emlkeimet.
Szeretettel: Mila