Csóró falusi gyerek lévén, nem sok alkalom adódott számomra nyaralás terén.
Az első nyaralási élményem, apai nagyszüleimnél volt. Legkisebbik bátyámmal voltunk két hétig Jászberényben „nyaralni”. Nagyszüleim erősen vallásosak voltak, mi pedig nem. Szigorú katolikus erkölcs szerint „nyaraltunk”. Imádkozni kellett reggel, imádkozni kellett este, lefekvés előtt, és imádkozni kellett minden étkezés előtt. Mivel az imák szövegét nem tudtuk megtanulni maradéktalanul, ezért nagyanyám igen sűrűn használta a légycsapót. Persze most mi voltunk a legyek. Összesen kétszer voltunk strandon, ami jó volt ugyan, de emlékét elnyomja a nagymamám szigorú erkölcsű rendjének, betartása. Nekem egy örökkévalóság volt ez a „nyaralás”. Az én féktelen szabadságvágyam, nem volt szinkronban a nagyszüleimnél tapasztaltakkal.
Meg is szöktem egyszer. A vége ismét egy hatalmas verés lett.
Budapesten, egy hetet „nyaraltam”. A Majakovszíj (Ma Király utca.) utcában lakott apukám nővére. Az ivóvízre mindig várni kellett, míg eltűnik belőle a fehérség, mert a csapból tejfehéren jött ki. Gyomorrontást kaptam tőle, és emiatt tejet kellett innom helyette. Nagynéném férje alkoholista volt, és a napjaim azzal teltek, hogy bemutatta nekem, vidéki suttyónak, az igazi életet. Egész héten azzal telt szinte minden időm, hogy kocsmáról kocsmára jártunk. Ennyi maradandó élmény után már nem is tudok mit mondani, ugyanis több nem maradt meg emlékeimben.
A Tápióbicskei általános iskola engem is javasolt egy kéthetes üdülésre a Tóalmási úttörőtáborba. Nagyon örültem neki, mert még igazi nyaraláson soha nem voltam. Az utazás előtti estén, még játszottunk egy focimeccset Pittyáék előtt a puha homokban. Egy óvatlan mozdulat miatt megroppant a térdem. Másnap arra ébredtem, hogy be van dagadva. Fájt is, de ez nem akadályozhatott meg abban, hogy nyaralni menjek. Tóalmáson, az egyik nagy sátorban helyeztek el, kijelölve az ágyamat ahol aludni fogok. Az egyik úttörő vezető észrevette, hogy sántítok. Kis idő múlva elszállított egy mentő Budapestre az István kórházba. Pontosan két hétig ápoltak ínhúzódással.
Ez a nyaralásom így telt el.
Ezek voltak nyaralásaim gyermekkoromban. Lehetett volna jobb is.
Azt azért megjegyzem így a végén, hogy számomra nem nagyon tudtak volna jobb helyet akkoriban ajánlani, mint Tápióbicske. Ebben a kis faluban, nekem minden meg volt, amire vágytam. Kaland, természet, barátok, szabadság.
Szép nyaralásaid voltak kedves SDándor nálunk a nagynéném nevelt nyaranta minket szigorú vallási erkölcsös életre,légycsapó nélkül.mi nem kaptunk enni ha nem tudtuk az imát
Azt hiszem, jól eltöltötted az idődet otthon is. Nekem sem hiányzott soha a nyaralás, pedig voltam az apukám barátjáéknál Bárándon nyaralni. Szerintem nekik sem hiányoztam nagyon.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Az első nyaralási élményem, apai nagyszüleimnél volt. Legkisebbik bátyámmal voltunk két hétig Jászberényben „nyaralni”. Nagyszüleim erősen vallásosak voltak, mi pedig nem. Szigorú katolikus erkölcs szerint „nyaraltunk”. Imádkozni kellett reggel, imádkozni kellett este, lefekvés előtt, és imádkozni kellett minden étkezés előtt. Mivel az imák szövegét nem tudtuk megtanulni maradéktalanul, ezért nagyanyám igen sűrűn használta a légycsapót. Persze most mi voltunk a legyek. Összesen kétszer voltunk strandon, ami jó volt ugyan, de emlékét elnyomja a nagymamám szigorú erkölcsű rendjének, betartása. Nekem egy örökkévalóság volt ez a „nyaralás”. Az én féktelen szabadságvágyam, nem volt szinkronban a nagyszüleimnél tapasztaltakkal.
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Szép nyaralásaid voltak kedves SDándor nálunk a nagynéném nevelt nyaranta minket szigorú vallási erkölcsös életre,légycsapó nélkül.mi nem kaptunk enni ha nem tudtuk az imát
Az se volt jobb.