Az AFIT vastelepen dolgoztam éppen, mint villanyszerelő, és mivel hegesztő vizsgám is volt, én voltam a hegesztő. 1994-et írtunk és gyönyörű enyhe reggel volt. 7 órakor kezdtük a munkát, Így a reggeli miatt még 9 kor is benn voltunk a helyiségben, amit a telepvezető biztosított számunkra műhelyként. Lajos bácsi, egy öreg, nyugdíj előtt álló villanyszerelő a mindennapi teendőjével volt elfoglalva, ami a különböző mintájú betonvasakból, és idomacélokból, virágállvány, állólámpa, telefon asztal stb. készítéséből állt. Pénteki nap lévén igyekeznie kellett, mert délután háromkor lejárt a munkaidő és addig még le is kellet festeni az álló fogast, amit éppen készített. Hétvégeken jártunk haza, addig munkásszállón laktunk. Lajos bácsi hazahordta ezeket a vas csodákat, és otthon, vagy már a vonaton hazafelé jó pénzért eladta őket. Éppen az utolsó hegesztéseket végeztem a fogason, amikor valaki hátulról megveregette a vállam.
Egy tűzoltó főtörzsőrmester volt. Elzártam a lánghegesztő csapját, és visszaüdvözöltem a tűzoltót.
- Mit csinálnak? – kérdezte halkan a tűzoltó, mivel a hegesztő pisztoly már nem sistergett.
- Dolgozunk, mondtam bizonytalanul neki.
- Az öltözőbe csinálunk egy fogast, mert ott nincs. – Válaszolt Lajos bácsi is kéretlenül.
- Én a hegesztésre gondoltam. – Mondta a tűzoltó gunyoros fölénységgel.
- Engedélye van? – kérdezett ismét.
- Milyen engedély? – Kérdeztem vissza.
- Hegesztési engedély. – Válaszolta.
- Hát az nincs. – Világosítottam fel a helyzetről.
- Hát, az baj. – Mondta.
- Miért, kellene? – Az egyetlen tűzveszélyes tározó a telep másik sarkában volt, az is teljesen elkülönítve, festék, és olajraktár néven, távol mindentől.
- Hát persze, ennek a helyiségnek gumi kábel raktár a neve, és ide kell.
- De hát látja hogy teljesen üres. – Válaszoltam neki.
- Az nem baj. Papíron így szerepel, és ide, kell engedély.
- A telepvezető biztosította a helyiséget számunkra műhelynek. – Mondtam neki békülékenyen.
- Akkor is. Most azonnal kérjen tőle hegesztési engedélyt, és mire végzek a telepen, meglegyen.
- Jó. Akkor már megyek is. – Válaszoltam neki békülékenyen.
A tűzoltó sarkon fordult, és indult kifelé a műhelyből, mire Lajos bácsi utána szólt.
- százados elvtárs! Csak egy szóra. – A tűzoltó mivel csak főtörzsőrmester volt, ezért kissé zaklatva fordult vissza.
- Gondoljon csak bele, ha a telepen begyulladna ez a sok vas, mi hő lenne itten? – A tűzoltó kissé elvörösödött, majd így szólt hozzám.
- Legyen szíves, jöjjön velem a telepvezetői irodába. – Lajos bácsi halkuló kuncogásával kisérve elhagytuk a műhelyt.
Követtem a tűzoltót a nem messze levő irodáig. Nem szólt semmit, csak irkált valamit, és amikor végzett, átnyújtotta a büntető cédulát 500 Ft-ról.
Úgy látszik nem volt már más dolga a telepen, mert utána rögtön összepakolta a holmiját, és ment valahová a dolgára.
Lajos bácsi nem segített kifizetni a büntetést, azért ugyanúgy hegesztettem neki a virágtartókat, csak már hegesztési engedéllyel.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
