Janovics Gyuri barátommal valahogy megtudtuk, hogy létezik egy por keverék mely nagyot tud robbanni. Neki volt egy ismerőse, aki Csehszlovákiából tudott mínium festékport hozatni, mert Magyarországon azt nem lehetett kapni. Vettünk hozzá ezüst festékport és azt addig kevertük, mígnem a gyufától hevesen nem kezdett égni. Amikor már jó volt a keverék, valamennyit egy papírlapra tettünk, két kavics közé szorítva, majd becsomagoltuk és jó erősen szigetelő szalaggal bebandázsoltuk. Kész is volt a gránát. Az elsőt mikor elhajítottuk, nagy volt a meglepetés, mert akkorát szólt. Kimentünk az útra és arra jött a Gyuri bátyja biciklivel. Gyurinak sem kellett több mögé hajított egyet, melytől a biciklis úgy megijedt, hogy leesett e kerékpárról. Sokáig nézegette biciklijét, nem durrant e ki a kereke, de mivel nem talált hibát a kerékpáron csak nézett szét egy darabig, mert nem tudta hova tenni a dolgot. Kis idő múlva észrevette, hogy röhögünk rajta, így sűrű káromkodások közepette folytatta útját. Akkoriban nyári munkán voltam egy építkezésen és ott is elhajítottam egyet, egy épülő csarnokban. A hatás lehengerlő volt. Az egyik ács meglátta, hogy én voltam és kérdőre vont. Egyre többen gyűltek körém és majdnem meglincseltek, melyet csak nagy nehézségek árán tudtam elkerülni. Volt még három darab nálam és elhatároztam, hogy ledobom a Gellérthegy tetejéről. Fel is mentem a hegyre, de a forgalom odalenn túl erős volt, így elálltam szándékomtól. Az Erzsébet hídon sétálva bedobtam őket a Dunába. Gránátjaimat elnyelte a víz. Így történt.
Iskolai WC.
Figyelmem már nem tudtam a tanár szavaira irányítani, mert nagyon kellett pisilnem. Csak vártam a kicsengetést az óráról. Lábaimat keresztbe rakva a ballt a jobb lábamra, majd fordítva vártam, hogy végre wc-re mehessek. Végre! Kicsengettek, és én eszeveszett rohanásba kezdtem az iskolaudvar végében levő WC irányába. A sliccemet még futás közben kigomboltam, hogy mihamarabb elvégezhessem kis dolgomat. A WC-be érve végre elvégezhettem kínzó szükségemet. Elégedetten kezdtem begombolni a sliccemet, mire felébredtem és a pisiben úszó takaró és lepedő még langyos nedvessége figyelmeztetett arra, bepisiltem.
Mozi.
Tele volt a mozi. Sztan és Pan, és azok a hölgyek című filmet adták. Nem bírtam kivárni a végét, mert beleim nagyon gyötörtek. Elindultam hát kifelé a nézők nagy megrökönyödésére, mert a film az jó volt, és zavartam őket az élvezetekben a mászkálásommal. Nagy nehezen kijutottam a széksorok közül, és szaporázni kezdtem lépteimet a kijárat felé. A mozgás hatására mégjobban szükséges volt mihamarabb WC-t találni. A mozi előterében levő WC-t már nem használhattam, mert utolsó előadás révén, már bezárták az ajtókat. Nagy nehezen kijutottam a moziból és egy szobor mögött találtam egy csöndes és sötét helyet, hol elvégezhettem a nagyon nagy dolgomat. Letolt nadrágban pucsítva guggoltam, mikor egyszercsak fényárban úszott a terület, és a moziból özönleni kezdett kifelé a nép. Hát mit mondjak, sokan megláttak. Nadrágomat sebtében felrántva, ám már jelentősen megkönnyebbülve oldalogtam odébb egy sötétebb helyre, majd elindultam hazafelé.
Az öreg.
Süldő korunkban, bátyámmal sokat próbálgattuk az erőnket. Egy nagy fadarabot emelgettünk a fejünk fölé néha sikerrel, néha nem. A szomszédból az egyik öregember egyszer csak megszólalt.
- Májd jó lénne áz á zerő később még szárni is.
Most, hogy már őszül a hajam néha elgondolkodom, vajon igaza volt?
A sörözés.
Munkatársaimmal befejeztük a munkát, és épp kezdtem hazamenni mikor meghívást kaptam egy sörözésre. Mondtam, sajnos ez nem megy, mivel nincs pénzem. Azt a választ kaptam, hogy nem baj majd legközelebb kiegyenlítem a számlát. Nehezen de ráálltam, és már mentünk is egy belvárosi étterem felé. Nevetgélve, sörözgetve telt az idő, észre sem vettem hogy megfogyatkozunk. Az utolsó, aki maradt rajtam kívül egy fiatal srác volt, aki azt kérdezte tőlem, nem kell e menni pisilni. Mondom nem. Akkor menjek, nézzem meg hová tűntek a többiek. Néztem a WC-ben és néztem odakint is. Ekkor láttam, hogy a fiatal srác, mint akit nyílból lőttek ki futott, ahogy csak bírt, utána a pincérekkel. Hát nekem sem kellett több, én is futásnak eredtem, talán még most is futok. Nem, hogy nekem, de a többieknek sem volt pénze sörözésre. Hát így történt. Másnap mindenki elmesélte a storyt, és jót nevettünk rajta.
Permetező
A faluban kis ezermesternek ismertek az emberek. Főleg bicikliket javítottam, de hoztak hozzám háztartási gépeket is. Néhány fillérért megjavítottam őket, ha nem sikerült kidobták. Így esett meg, hogy az egyik karosszéria lakatos, az IKARUS-ban dolgozott, hozott egy permetező gépet. Nem volt jó a pumpája, így szét kellett szednem teljesen, hogy hozzáférjek a pumpához. Gyönyörűen kicseréltem a tömítést, és elkezdtem összerakni a gépet. Ment is az egy darabig, de az utolsó forrasztás csak nem akart sikerülni. Ha egyik helyen sikerült megforrasztani, a másikon kiolvadt a cin, mert a réz nagyon vezeti a hőt. Így nem sikerült összerakni a permetezőt.
A gazdája berakta egy zsákba és megkérdezte:
- Mit fizetek mester.
Gombaleves
Sokat járkáltam a határban, legelőkön, erdőben. Így gombászni is szoktam néha napján. Így esett, hogy egy kiadós eső után rengeteg gombát találtam anyám nagy örömére. Többször kellet fordulnom és még így is hagytam ott gombát. Olyannyira sok volt, hogy anyámnak szárítani is jutott belőle. Isteni volt a gombaleves és a gombapörkölt, amit főzött belőle. Végre úgy belaktam, hogy alig tudtam mozogni. Jól esett főleg a pörkölt. Másnap halászni mentem kosárral, a szerencsém itt sem hagyott el. Gyönyörű nagy keszegeket fogtam és még hozzá két pontyot is. Alig tudtam haza vinni a halakat, mert olyan sok volt. Az ezt követő időszakban csak fürdeni jártam a tápióra. Egyszer anyám gombalevest főzött, a szárított gombából. Hétvége lehetett, mert apám is otthon volt, és átszellemülve ette a levest. Nem voltak fogai és muris volt ahogy evett. Lopva mertem csak nézni, mert nem szerette ha nézik. Közben kanalaztam a levest, és valami ropogott a fogam alatt. Kicsit jobban szemügyre vettem, és láttam, hogy pici kukacok úszkálnak egy apró zsírfolt közepén. Sok zsírfolt volt a levesen, mindegyik közepén kukaccal. Mondom anyámnak:
- Mijezé.
- Ez tele ván kukáccál.
Mire anyám:
- Áz hót, kukác.
- Mijáz, mijáz, hót szent szár.
- Nem kukác áz hánem kemin mág.
Jobban szemügyre vettem a dolgot és az kemény magnak sok volt a levesben, és ahogy kevergettem, egyre több lett. Bizony hogy kukacos volt a leves. Késő bánat, mert ők már megették. Természetesen nekem nem kellett tovább a leves, és azóta sem tudom megenni szárított gombából.
Lacca
A frissen felavatott Vadász csárdába, a kocsmai részbe betértünk barátommal egy sörre. A hangulat elég emelkedett volt már mert a Potyesz Sangyi valamijen bosszún törte a fejét, és egy kisbaltát huzogatott elő a kabátja alól, mondván nincs egyedül. Öccse Lacca már eléggé felöntött a garatra, és az egyik italozó társa kitalálta, hogy megvicceli. Azt mondja neki.
- Láccá. Há mégiszó égymós utón öt sört, tízet kápsz érte. De há nem, ákkó té fizecc tízet nékém.
Lacca elgondolkodott a már amúgyis ködös agyával, és kis idő múlva bele eggyezett a játékba. Kihozták az öt sört és Lacca elkezdte inni. A negyedik és ötödik már igen nehezen de azért lement. Ahogy letette az ötödik korsót Lacca elájult. Nagy kavarodás közepette vitték ki a kocsmából és hívták a mentőket is. Vagy 20perc is eltelt már mire kiérkezett a mentő, és elkezdték betenni a kocsiba. mindenki őt nézte, mire valaki rohant ki a kocsmából, és azt kiabálta.
- Láccá. Itt háttád á sörödet.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Na de Sándor pont most ettem ebédre májjal töltött rántott gombát,még a hideg is kirázott
Hát ez van. Köszönöm, hogy benéztél hozzám Kedves Katalin. Egyébként Anyukámat is így hívták.