Ez mind velem történt.
| A bungi | A pisztoly |
| I. | II. | III. | IV. | V. | VI. | VII. | VIII. | IX. | X. |
| XI. | XII. | XIII. | XIV. | XV. | XVI. | XVII. | XVIII. | XIX. | XX. |
| XXI. | XXII. | XXIII. | XXIV. | XXV. | XXVI. | XXVII. | XXVIII. | XXIX. | XXX. |
Gizi
Suttyó gyermek voltam már és érdekelt a nemiség. Első szárnypróbálkozásaim egyike volt a következő történet.
Vasárnap volt gyönyörű őszi nap. Gizivel sétáltam az úton, gyakorlott nőszemély hírében állt, így én is bátrabb voltam kicsit. Nem tudtam, hogyan fogjak hozzá mondókámhoz, ezért mindenfélét csűrtem-csavartam, mire eljutottam a lényeghez. Mire kimondtam volna a dolgot, azt mondja.
- De jó lénne eménni á cirkuszbá. Még vósór is ván. Tuttád?
- Nem én.
Közöltem, mint aki nem tud semmit. Persze, hogy tudtam, csak valamiért hazudnom kellett neki. Sétáltunk szótlanul és ő a csábos mosolyával néha-néha felém pillantott. Engem majd megevett a fene, nem tudtam mitévő legyek.
Eszembe jutott, hogy otthon az asztalfiókban láttam száz forintot és máris kész volt a tervem. Mondtam neki várjon meg, mindjárt jövök. Apámék a szobában voltak és nem akartak kimenni onnan. Már kezdtem elveszíteni a reményt, hogy Gizi megvár, így egy cselhez kellett folyamodnom.
- Itt ménnek el á cirkuszosok á hóz előtt, éggy ákkorá medve ván velük mint égy hóz.
Erre apám is, és bátyáim is kimentek, hogy megnézzék. Én örömmel konstatáltam, hogy a száz forint még ott van, és magamhoz vettem. Nem törődtem a következményekkel, mert az ösztönök erősebbek voltak.
- Hun vánnák á cirkuszosok. Kérdezte egyik középső bátyám.
- Hót mó biztos eméntek. Hangzott válaszom.
Azon gondolkodtam, ha nincs ott Gizi, akkor visszateszem a pénzt. Még maradtam kicsit, nehogy gyanús legyek. Kis idő múlva már az utca porát róttam, és Gizi ott várt.
- No mi ván? Kérdezte, mint aki tudja miért mentem haza.
- Sémmi. Közöltem vele, majd megmutattam a pénzt, amit a zsebembe rejtettem.
Vettem két cirkuszjegyet és elindultunk a vásárba. Nem nagyon kellett menni, mert a cirkusz is a vásártéren volt, csak kicsit odébb. Gizi a karomba kapaszkodott és máris jobban éreztem magam. Vettem neki a hajába kitűzőt, egy gyönyörű zsebkést is akartam neki venni, de ő azt valamiért nem akarta. Fájó szívvel de lemondtam a zsebkésről, pedig olyan szép volt. Vettem neki cukorkákat, több félét is, mert úgy láttam azokat kedveli. Egyre szorosabbra fonta magát körém, már alig tudtunk menni miatta. A sátorsor mögé érve, adott egy gyors puszit, melytől már a mennyben találtam magam.
- Húsz forinté együhecc velem, á cirkusz utón.
Benyúltam a zsebembe, és az utolsó papír húszforintost odaadtam neki. Alig vártam, hogy vége legyen a cirkusznak. Végre vége lett. Indultunk haza felé, és kitaláltam, hogy az öreg temetőbe menjünk, mert ott nem zavar senki. A házuk előtt vitt el az utunk, és ö ott megállt.
- Mi ván? Kérdeztem.
- Hót most nincs kedvem. Hangzott a válasz.
- Hogy-hogy nincs kedved? Értetlenkedtem.
- Úgyhogy nincsen. És faképnél hagyott.
Egy darabig még mászkáltam a házuk előtt, mégsem ronthattam be hozzájuk, legalább a húsz forintot adja vissza.
Kis idő múltán, meguntam és haza mentem. Már csak a TV-ment, kikapcsoltam és lefeküdtem én is aludni. Kora reggel apámék keresték a pénzt. Hamar kiderült az igazság.
- Hun ván? Én beismertem mindent töredelmesen. Apám megfogott a lábamnál fogva, és a bejárati ajtóhoz vágott. Legalább három métert zuhantam, mire az ajtóhoz értem. Az ajtó akkorát csörrent, hogy még mindig hallom. Érdekes módon nem nagyon ütöttem meg magam, de a későbbi veréseket megelőzendő, eszméletlennek tettettem magam. Anyám vissza tett az ágyra, és megfenyegette apámat, ha bajom lesz elválik tőle. Egy darabig még veszekedtek és tanakodtak, hogy mennek vissza, mert pénz nélkül nem engedik fel őket a buszra. A szomszédban volt egy traktoros, aki már kora reggel ébren volt, tőle kértek kölcsön. Csak egy buszt késtek le miattam, és elmentek.
Még egy darabig nem mertem apám színe elé kerülni, így hétvégeken ő jött, én pedig mentem. Az öreg temetőben jókat aludtam hétvégenként, mert az öreg Baluséknál sem volt minden rendben, így jobbnak láttam kint aludni.
Gizit néha kérdőre vontam, hol a szexért, hol a húsz forintért, de később már került is. Utána állandóan nagyobb gyermekekkel járt, akkor meg már nem mertem kérdőre vonni.
Úgyhogy Gizi lógsz húsz forintommal, légy szíves add meg!
| A bungi | A pisztoly |
| I. | II. | III. | IV. | V. | VI. | VII. | VIII. | IX. | X. |
| XI. | XII. | XIII. | XIV. | XV. | XVI. | XVII. | XVIII. | XIX. | XX. |
| XXI. | XXII. | XXIII. | XXIV. | XXV. | XXVI. | XXVII. | XXVIII. | XXIX. | XXX. |
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Te Sándor! Lánynak bicskát? 
A kamatokkal már szép kis summa!
Sándor ezt megszívtad,de tényleg az már szép summa volna,él még a Gizi?
Úgy tudom még él, de nem kérem a pénzt.