Jelöletlen lapokkal
játszottam végig
minden játszmát,
- nem csaltam -
sokszor vesztettem,
nem loptam meg
soha, senki álmát.
üres zsebbel kószáltam
sokszor az éjben,
- lassan mentem -
nem néztem hátra,
nem volt mért félnem.
ha néha nyertem,
- forgandó a szerencse -
volt sok barát a jóban,
kincseim mindig
számolatlan szórtam.
a nagy csatáknak
- ilyen a sorsom -
máig nincs vége!
hazárdjáték az életem
és egyre több a vesztesége.
léptem lassúbb talán,
más nem változott, -
hitem a játékban örök:
vállalnom kell a kockázatot!
Puha nászvarázs
érintetlen zúzmarás
angyalsuhanás
száncsengő visongás
csöngő-bongó
lassan hajló
lágyan szóló
hófehér vitorlás
sóhajtás…
Szállingózik
a fehér hó.
Ezüstös jégcsapágy
rubintos szikrázás
fenyőág boldogság
szívünknek fénysugár
csöngő-bongó
lassan hajló
lágyan szóló
hófehér vitorlás
sóhajtás…
Adventre hív a táj:
koronás, muzsikás.
M. Fehérvári Judit
Pásztor Piroska: Sors
Távol a várostól elhagyott tanya áll,
ember nem jár erre, ide csak madár száll.
Dudvás, sűrűn benőtt a régi gyalogút,
pajkos szél ringatja a rozoga kaput.
Itt roskadt magába a nádfedeles ház,
őrködik felette egy hűséges akác.
Roggyant, görbe falak, esőtől lemállva,
ablakai vakon pislognak a tájra.
Gémeskút karjával az égre integet,
rég nem húzott ő fel, friss hűsítő vizet.
A széthasadt vályú szomjazva kiszáradt,
repedéseiben zöld fű vetett ágyat.
A házat nem védi foghíjas kerítés,
mindent a csend ural, a fájó feledés.
Valaha virágzott, nem volt halott mindig,
szép, piros muskátli nézte ablakait.
Gondosan nyírt füvén apró, boldog gyermek
csilingelő hangja verte fel a csendet.
A nagyszülők végleg elköszöntek egy nap,
muskátlitól díszlik, fenn két égi ablak.
A gyermek is felnőtt, messze vitte vágya,
s könnyes szemmel gondol a kicsiny tanyára.
Nagy megtiszteltetés, hogy ebben az igényesen berendezett blogban, helyet kaptak az én alkotásaim is. Jóleső érzéssel gyönyörködöm szerzőtársaim műveiben is.
Hűűűűűűűűűűűűűű, de szép ez a gyűjtemény. Most nem olvastam ée néztem meg mindet, de apránként megteszem, mert amit láttam, az nagyon tetszett.
Különben az anyám énekelte, tőle hallottam a Csítári hegyek alatt című dalt. Köszönöm, hogy felidézted emlékeimet.
Szeretettel: Mila