Jelöletlen lapokkal

Jelöletlen lapokkal
játszottam végig
minden játszmát,
- nem csaltam -
sokszor vesztettem,
nem loptam meg
soha, senki álmát.
üres zsebbel kószáltam
sokszor az éjben,
- lassan mentem -
nem néztem hátra,
nem volt mért félnem.
ha néha nyertem,
- forgandó a szerencse -
volt sok barát a jóban,
kincseim mindig
számolatlan szórtam.
a nagy csatáknak
- ilyen a sorsom -
máig nincs vége!
hazárdjáték az életem
és egyre több a vesztesége.
léptem lassúbb talán,
más nem változott, -
hitem a játékban örök:
vállalnom kell a kockázatot!

Gere Irén

Karácsonyváró

Puha nászvarázs
érintetlen zúzmarás
angyalsuhanás
száncsengő visongás
csöngő-bongó
lassan hajló
lágyan szóló
hófehér vitorlás
sóhajtás…

Szállingózik
a fehér hó.

Ezüstös jégcsapágy
rubintos szikrázás
fenyőág boldogság
szívünknek fénysugár
csöngő-bongó
lassan hajló
lágyan szóló
hófehér vitorlás
sóhajtás…

Adventre hív a táj:
koronás, muzsikás.

M. Fehérvári Judit

Pásztor Piroska: Sors

Roggyant, görbe falak, esőtől lemállva,
ablakai vakon pislognak a tájra.
Gémeskút karjával az égre integet,
rég nem húzott ő fel, friss hűsítő vizet.
A széthasadt vályú szomjazva kiszáradt,
repedéseiben zöld fű vetett ágyat.
A házat nem védi foghíjas kerítés,
mindent a csend ural, a fájó feledés.
Valaha virágzott, nem volt halott mindig,
szép, piros muskátli nézte ablakait.
Gondosan nyírt füvén apró, boldog gyermek
csilingelő hangja verte fel a csendet.
A nagyszülők végleg elköszöntek egy nap,
muskátlitól díszlik, fenn két égi ablak.
A gyermek is felnőtt, messze vitte vágya,
s könnyes szemmel gondol a kicsiny tanyára.

M. Fehérvári Judit: Aprócska dalok

Írta  M. Fehérvári Judit

Mikor a szörnyetegek

igazabbak az embereknél

és fenevad tekintetükből

kandallómeleg árad

és a papírmasé  hervadása

Andersen könnyként ragyogja be

a primitív kiskocsmákat,

akkor válhatna ketté a Vörös-tenger

vízhegyek szurdokában az Úttal,

de mégsem volna menedék,

mert felsejlene az emlék:

krétajelekkel, kapukkal…

***

És lehetnél játékmester,

éppúgy, mint a bábu,

s az Égig építhetnéd föl azt az

elmés, közös világot,

melyben vádolhatnának,

mert megtehetnék bátran,

s barátaid is veled együtt lógnának

egy Marionett szálon,

és nem tudnád már,

feladd-e a kapcsot,

hiszen nem lennél már

„világnak világa”,

csak megfeszítetten is

kegyetlenül gyáva.

***

Az istenfa eldőlt és ránk omlott a jurta,

nem fogta meg azt a kötél,

elszakadt a torka,

ordított pedig, csak nem

figyelt rá senki,

mert mindig arrébb és odébb

kellett menni…

***

Hodeja, hodeja, párosító ének,

jaj, be gyöngyen szóla,

meg is ismernélek,

itt élsz bennem ma is,

veled is temetnek,

hodeja, hodeja,

mindig is szeretlek…

***

Patyolatra lelkünk nem mossa

már senki,

a mirhát és a tömjént

jó lesz elővenni,

közöny-karók tartanak

még ébren és

elveszett a világ,

irgalma is lehullt,

hodeja, hodeja

tiszta csengő nádszál

sziklaszirten megállj,

s az Isten felmagasztal.

Súgó 4 hozzászólás

Új hozzászólás Frissítés

2013.02.11. 15:45 Radmila Hűűűűűűűűűűűűűű, de szép ez a gyűjtemény. Most nem olvastam  ée néztem meg mindet, de apránként megteszem, mert amit láttam, az nagyon tetszett. Különben az anyám énekelte, tőle hallottam a Csítári hegyek alatt című dalt. Köszönöm, hogy felidézted emlékeimet. Szeretettel: Mila

2012.04.02. 18:46 Ditta Nahát Sanyikám! Hogy Te mi mindent gyűjtögetsz! Csodás itt minden, s én is köszönöm szépen! Válasz: Szívesen kedves Ditta. Mindíg szívesen látlak.

2012.02.13. 18:03 Piroska Köszönöm Sándor!       Megtiszteltetés igényes, sokrétű honlapodon helyet kapni. Szeretettel jövök hozzád mindig. Piroska Válasz: Gyere csak, ha időd engedi. Mindíg szívesen látlak.

2011.12.12. 06:15 Sárkány Sándor Nagy megtiszteltetés, hogy ebben az igényesen berendezett blogban, helyet kaptak az én alkotásaim is. Jóleső érzéssel gyönyörködöm szerzőtársaim műveiben is. Válasz: Én köszönöm kedves Sándor, hogy erre jártál.